2008. július 29., kedd

Kapható már a szép fehér tegola:-)


Végre van már a boltban is a tegola! Feltettem a képét a TERMÉKEK -hez, valamint a szettek (tegolához való kavicsok, kagylók, moha) képét is.





2008. július 28., hétfő

A szalvétázásról röviden és egyszerűen



Sokan, sokfele írtak már a szalvétatechnikáról, azaz a decoupage technikáról. Én most annyit és úgy mondanék el róla, ahogy az üzletben is szoktam.

Tehát:

a leglényegesebb dolog, hogy a szalvétának csak és kizárólag a legfelső SZÍNES rétegét használjuk. A két alsó fehér jó lesz az ecset törléséhez.


Aki még kezdő, annak azt szoktam ajánlani, hogy először egy fa lapra próbálja ki a szalvétázást. A kiválasztott mintát én többnyire nem ollóval vágom ki, hanem szépen körbe kitépkedem. Még mielőtt levenném az alsó két fehér réteget.


Ezután válasszuk le a két hásó réteget. Nem ajánlatos megnyálazott( a megszokott dolog) ujjal csinálni, mert csak megnehezítjük a dolgunkat!:-) Inkább körömmel érdemes picit megkaparászni az élénél.



Ecsetet durvább szőrűt (sörte) szoktam használni, mert a ragasztó a finom ecsettel nehezebben vihető fel. A második lényeges lépés következik, vagyis a ragasztó felkenése a fa alapra. Nem mindegy mennyit kenünk fel, mert ha sokat, akkor a szalvéta könnyen elszakadhat mikor simogatjuk, simítjuk.
Ez a sok:




Ez a mennyiség elég:


Vagyis az a jó, ha mindenhol tapad a felület. Utána óvatosan ráhelyezzük a szalvétát, majd száraz kézzel, ujjal, tenyéréllel lenyomkodjuk,( nem simogatjuk, húzogatjuk!) a gyűrődéseket és a kis "buborékokat" ami a szalvéta szélén látható. Ez a munkafolyamat ami talán a "legbonyolultabb" az egészben. Ezt buzdításképp mondom.:-) Nem kell félni, lehet erősen nyomkodni, ha nem kentünk sok ragasztót!

Mikor azt látjuk, hogy már mindenhol szép sima, akkor jöhet a következő ragasztó réteg. Itt már nem kell annyira vigyázni a mennyiségre. Ha sokat kenünk, akkor annyi történik, hogy lassabban fog megszáradni.

Ha akkora fa lapot használtunk (16,5 x 16,5) mint a szalvéta, akkor nincs is más dolgunk, mint annyi, hogy megvárjuk a száradást és készen vagyunk.
Azért akkor sem árt, ha a lap éleit befestjük, mert szebb lesz!

Ha nagyobb lapot használtunk mint a szalvéta, pl.: 21 x 21-est akkor egyéni ízlés szerint fessük be a széleket.
A leggyorsabb és legegyszerűbb, ha fogunk egy sima mosogató szivacsot, levágunk belőle egy darabkát majd azzal festünk.
Olyan festéket használjuk ami harmonizál a szalvétánk színeivel!
Több színt is lehet használni nyugodtan. Ha a sima felét használjuk a szivacsnak akkor majdnem úgy működik mint egy széles ecset, ám ha megfordítjuk és a dörzsis felét kenjük be festékkel, akkor az karmolás szerű csíkokat húz.
Ha éppenhogy érintjük a szivacsot a fához, akkör "ködös" minta jön létre.




Érdemes először papíron próbálgatni.:-)

A festésről részletesen majd még írok.







2008. július 19., szombat

Egy pár szó azért a világítótoronyról is....







2009. június 27-én 13.00 órakor csináljuk meg együtt foglalkozáson.







Hogy ne érezze magát méltatlan helyzetben szegény.:-)


Ezt a papírt használtam:



A középső részből kitépkedtem a torony részleteit, a kaput, az ablakokat és a tetőt a korláttal.

Felragasztottam,az előtte fehérre alapozott tegolára, majd megrajzoltam ceruzával a torony oldalát.
Felülről haladtam lefelé.

Először valami fémes papírból akartam a tetőt, majd gondoltam egyet és kipróbáltam a levegőn száradó gyurmát. Terrakottát.
Miért lett széle neki? Mert nagyobbra nyújtottam a kelleténél és ahogy felhajtogattam, mint kisgyerek a zoknit, már meg is tetszett.:-)

Azon egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon nem csak a bazilikák kupolája ilyen? De elhessegettem, hogy nem, ennek a toronynak ez pont jó lesz. Jött a kőragasztó (Pentás).

Na és akkor jött a korlát........




Háááá,t ezzel szépen vacakoltam egy ideig. Mindig így van ez, mikor először csinál az ember lánya valamit. Másodszorra már könnyebb.
Próbáltam, drótból, szalmagyöngyből, már nem is tudom mi mindenből, de egyik sem tetszett. Telt a szemetes...
Aztán körülnéztem a boltban és megakadt a szemem a piros papírzsinóron. Jééééé ez korlát, mondom magamban!
Már daraboltam is . De hogy rögzítsem? Mit tudok hajlítani, ami nem fém? Pedignád.
Levágtam négy egyforma darabot és a kettőt felülre, kettőt alulra tettem úgy,hogy közrefogták a piros zsinór darabkákat. Mindjárt lesz távolság is a toronytól és lesz hajlásszög is, mert a beáztatott pedignád jól hajlik. Hurrá! Ragasztó pisztollyal dolgoztam itt.

Mivel épp nem volt kéznél struktúrpasztám (van ilyen egy boltban is) elővettem a hópasztát. Durvább szemcséjű, de toronyhoz jó, gondoltam. Ja, és fehér is.
Spatulával szépen felhordtam az erkély alatti részre. Akkor jött a tartó oszlopocskák beragasztása. Nálam ez kis famintázatú gyöngy, de jó a hurkapálca darab is, csak azt festeni kell picit, hogy ne legyen olyan nagyon fa színű.

Szintén gyurmából készítettem kis "gilisztákat" és körbehajlítottam vele az ablakokat és a kaput. Majd belenyomkodtam a tégla mintát. Csináltam kiugró párkányt és kis cserepet rá, megint csak gyurmából.

Jött a tégla rész, ahogy haladtam lejjebb.
Dekorgumiból csináltam. Szépen feldaraboltam és felraktam őket. Szépen mint egy kőműves.:-) (Pentás kőragasztóval)
Jött megint a hópasztás rész.

A következő tégla rész már vegyes felvágott, mert meguntam a darabolást. Gyurma csík és belenyomkodva a tégla minta. Na, mindjárt gyorsabb!
A bejárati kaput "kiraktam" kis faragott fa lapocskákból, hogy igazi fa ajtó legyen belőle.Le is festettem.
Az ajtó mellé kis gyurma gömböcre ráragasztotam a petróleum lámpa képét, de nem tetszett úgy, később ezért őt is lefestettem.
A másik oldalra felragasztottam egy kis pálcika darabot és ráaggattam csomózott hímzőfonal darabkákat.

Kis kődarabkákból kőragasztó segítségével terméskő falat emeltem az ajtó elé. A végére pedig a kilátszó lépcsőt gyurmából mintáztam.
A nagy dézsát a növénynek szintén gyurmából csináltam.

Hoppá! Most jött a kormánykerék. Hmmm....séta, nézegetés. (néha kell a gondolatokhoz)
Kitéptem a mintát a papírból és csináltam megint kis gilisztákat gyurmából. Egész egyszerűen alátettem, ahogy a kerék küllői vannak. Ezt is festettem mint a lámpát, hogy hangsúlyosabb legyen. Így nem látszik, hogy a küllők közül nem vágtam ki a papírt.:-)

A maradék helyet alul bekentem kőragasztóval és beszórtam homokkal. Raktam bele kagylót, kavicsot, kis fadarabot is ízlés szerint. (mint a szakácskönyveben igaz?)


Ezután jött a festés. Festettem a tégla részeket sötétbarnával (de csak maszatolva) a fugákat fehérrel.
Majd a tengert kékkel és fehérrel. Kis híg feketét is belevittem. Aztán egész halvány maszat az ég. Rábiggyesztettem a sirályt is.
Majd jött a horizont. A víz találkozásánál sötétebb, majd feljebb világosabb zölddel és barnával a hegyeknél.


A legvégén pedig nagy kedvencemet az izlandi mohát ragasztgattam fel növényzetként.
Ezt is ízlés szerint.:-) Zöldet és rozsdaszínűt.
A színes virágok, búza széttépkedett kalászából (festettem) vannak.:-) Épp az volt kéznél, mert naná, hogy nem volt kis piros szárított virágom!


Akkor egy picit részletesebben, hogyan is készült a tegolás ház...

Végre rákerült a blog a weblapra! Hurrá!


Pár mondatban bemutatom, hogy hogyan készült az én kis házam.


Az elején még nem tudtam eldönteni, hogy milyen lesz a házfal, csak azt tudtam, hogy három szintesre tervezem. Ezt "adta ki" nekem az alap papír.

Ez:

Mivel még mindig nem tudtam, hogy milyen lesz a fal, biztonság kedvéért lefedtem az egész tegolát fehér rizspapírral, hogy jól belesimuljanak majd a kitépett minták, a kapu a tégla oszlopokkal és a mellette lévő ablakokkal, az erkély a kovácsolt vas korláttal, a spalettás ablakok és végül a tetőtéri ablak.

Elhelyeztem őket a tegolán. Ez így leírva persze pillanatok műve, ám a ragasztásnál kellet párszor módosítanom, hisz a felszín domború. Ilyenkor örültem, hogy rizspapírral dolgozom és nem szalvétával, mert az már rég darabokra szakadt volna.




Közben a nagylányom aki tanítónő, rákattant a kovácsoltvas elemekre.:-) Azonnal nekilátott csűrni-csavarni, lámpát gyártani.
Boldog vigyorral hozta a kicsit csáléra sikeredett lámpácskát. Dekorgumiból vágta ki a lámpa alsó és felső részét, közé pauszpapírt ragasztott.
Helyrehoztuk a csáléságot egy kis fekete kontúrral.
Majd jött a cserepek legyártása....
Terakotta levegőn száradó gyurmát kinyújtottunk majd csíkokra vágva, vastag filctollra hajlítva "sorozatgyártottunk".



Ennek kell pár óra, hogy kiszáradjon, ezért nekiláttam a falnak. Hogy pontosabban fogalmazzak a fal nézegetésének.
Fessem csak? Vagy kenjek rá struktúrpasztát, hogy kicsit durvább legyen a felület? De akkor minek raktam rá a fehér rizspapírt?
Maradjunk annyiban, hogy túlbiztosítottam. Ráment fél ív fehér rizspapírom.
De akkor már rendíthetetlen voltam a struktúrpasztát illetően.
Fogtam egy spatulát (ecset nem jól terít és nem olyan "élethű") és elkeztem kenni, mint a vajas kenyeret. Mivel azt is mindig túlkentem, rá a kenyeret tartó kezemre, hát itt is be-becsúsztam a mintába, persze tudtam, hogy ezek eltűnnek majd a további munkák során.

Ez hamar megszáradt és akkor hoztam a kedvenceimet, vagyis a festékeket. Akrilt(szintén Pentást) és a hobbi festékemet. Keverhetőek egymással. Mindkettőből a selyemfényűt használtam most, nem a mattot. Azért szeretem ezeket használni, mert a decoupage ragasztóm is lakk, vagyis fényes ragasztó, így a kettő nem üt el egymástól.

Azt tudtam, hogy ezen a tegolán nem lesz hámló vakolat, de nem akartam olyan házfalat se, mint amit most vakoltak.
Szeretem az olajzöld színt. Hoztam még hozzá, halvány sárgát, közép barnát és pirinyó feketét.
Elsőre felkentem a zöldet mindenhová. Majd kevergetve a színeket, hol egyiket, hol másikat jobban megtunkolva kenegetni kezdtem, ahol úgy éreztem árnyék, "koszfolt" van.

Ilyen lett:


Még annyi fért az aznapi teendőkbe, hogy kerítettem egy kis fehér könnyített (ez gumisabbra szárad és morzsalékosabb, mint a sima, nehezebb nyújtani is) levegőn száradó gyurmát, mert nem volt más kéznél.
Rányomkodtam a tegola aljára és az ujammal elsimítottam, majd a spatulával "bekockáztam". Vagyis leköveztem a járdát.
Csináltam még egy kis kilépőt is a kapuba és félretettem száradni a kis aranyost.
Persze körbejártam néha, csak hogy nézegessem.:-)

Kis fa lapocskákból kifaragtam, méretre vágtam és összeragasztottam a spalettákat.


Másnap:

Kezdődhetett az aprólékos munka.

Híg barnás festékkel bepamacsoltam a járdám néhány kockáját, majd a spalettákat festettem zöldre.

Ismét a terakotta gyurmámból használva csináltam kapu oszlopokat. A téglamintát késsel "vágtam" bele, miután a helyére ragasztottam. Én itt a Pentás kőragasztót használtam, mert gyorsan köt és ami fő, hogy jó. Nem vártam meg a gyurma száradását, ahogy megformáztam, már ragasztottam is.

Az erkély.......nos azzal küszködtem kicsit bevallom. Elképzeltem ugyanis, hogy a lányom legyártott elemeit beleszúrom a gyurmába, majd felül összekötöm őket és kész a korlát.
Háááát.....azért összejöt a dolog.:-)
A hullámvonalakat a végén ráragasztottam, szép nagy szálakat húzva a ragasztó pisztolyommal.
Semmi gond, letisztogattam.

Feltettem a kis tégla sorokat az ablakok fölé és alá. Még a kapu melletti kis virágtartóval is elküszködtem egy kicsit, mivel ide is készített a lányom korlátot.:-) Beletettem a kaspót is a virágoknak.
Felkerültek a spaletták is. (a képet a végén készítettem, azért van ott már a növény is)




Akkor jött a bejárati kapu teteje.
Miből is csináljam? Gyurma? Most megint várjam meg, hogy száradjon? Áááááá nem. Inkább dekorgumi. Barnából kivágtam és ráfestettem a téglamintát, majd ívesen ráragasztottam. Na ez kész. Még egy esőcsatorna kellett. Beáztatott pedignád darabkát találtam hozzá. Lefestettem őt is.



Erkély felett téglasor.
A világító toronynál már bejött, hogy gyurmából gyorsabb, tehát gyurma. Rátettem, majd már a jól bevált módon "belevágtam" a téglamintát.

Na ekkor megint jött egy nehezebb rész.
Cserepezés. Mivel nem lettek teljesen egyformák a cserepeim, hát bizony nem is stimmeltek mindenhol szépen.
Még jó, hogy volt tartalék.
Legközelebb szerintem csalni fogok. Nem rakok alulra, csak szépen kúposan egymás mellé. Mondom ezt most, de még ki tudja, mit hoz a jövő. Azért így szebb.

Tettem alá egy gyurma-hurkát, hogy kitartsa, majd kőragasztóval ragasztottam őket is.

Jött a tetőablak feletti tégla. Mivel fő a változatosság, ezt már kivágott dekorgumi darabkákból csináltam. Ha már úgy is szétvágtam egy lapot a kapu teteje miatt.

A növényzet felrakása előtt, felragasztottam a lámpácskát, majd fehér és fekete és barna festékkel befestettem a téglákat.(minden felragasztott gyurmát bekentem) Először fehérre "fugáztam", majd mivel az rikított, hát kicsit bekoszoltam.:-)
A festéssel eltűntek a cserepek egyenetlenségei is.




Jött a növény. A színes virágok az erkélynél Léhner Csilla ötlete alapján ragasztó pisztoly pöttye, piros dekorhomokba ejtve. Az ablakok cserepeibe pedig piros raffiából csomókat kötött a lányom és azok a kis csomók lettek a virágok. Nem is látszik igaz?!:-))

A végeredményt már az elején mutattam. (látható a weblapon is, az Ötletadók mappában) Nekem tetszik.:-)

Kérdezték páran, hogy mikor tartok foglalkozást "tegolázásból".

Nem tartok. Először is mert én is két napig csináltam. Másodszor mert szerintem a hozzávaló alapokat aki ismeri, szépen fel tudja építeni a saját kis épületét, világító tornyát stb. otthon is.
Körbejárhatja többször is mint én és kedvére használhatja a fantáziáját.

Most azt mondom mindenkinek, amit a matek tanárom a suliban, hogy -inkább kétszer kérdezz, mint egyszer sem-!:-)
Ha valami homályos az ítt leírtakban valakinek, akkor emailben, vagy élőszóban szívesen részletezem megint.


A következő részben pedig ........

ahogy eredetileg is terveztem visszatérek egy kicsit az alapokhoz.

A szalvétatechnikával fogom kezdeni.











2008. július 15., kedd

Tegola

Egy kis érdekesség a tegolázásról annak, aki erről még nem olvasott:


Ami a tegola (vagy ciaramira, magyarul tetőcserép),
dekorálását illeti, a szicíliai Iblei hegyeket (Monti Iblei) körülvevő falvakban született meg elsőként, különösen Ragusa és Siracusa vidékén. (Monti Iblei: dombok láncolata, amely Szicília dél-keleti részén található, és Siracusa, Ragusa és Catania tartományok között helyezkedik el.) A ciaramira megfestése, dekorálása tipikusan szicíliai kézművesség. A régi tegola-ra olyan házak homlokzatát és balkonjait reprodukálták, jelenítették meg, amelyek a történelmi városnegyedben találhatóak, és idővel ez a fajta kézművesség egész Szicíliában elterjedt és tipikus szicíliai kézművességgé vált.

A tegola dekorálásának szenvedélye együtt született meg a ciaramira-kkal, amelyek a parasztok által kézzel elkészített terracotta tegola-k (tetőcserepek) voltak. A parasztok házaik tetejét igyekeztek az időjárási viszonyoknak megfelelővé és jól ellenállóvá tenni, és az agyagot a karakterisztikus domború formára alakították a célból, hogy az eső a tetőről a falakon kívülre folyjon le.

A tegola dekorálásának igénye a szegény, de büszke szicíliaiak családi tűzhely iránti szeretetével együtt született meg, akik igyekeztek kidíszíteni azt a keveset, amit lehetett. Hamarosan azonban a gazdag nemesek is ilyen díszített tegola-val kívánták dekorálni palotáikat és azok a kézművesek, akik a ciaramira agyagcserepekre ilyen jellegű „festményeket” készítettek, keresettekké váltak, alkotásaik pedig igen értékessé. Az Iblei hegyekben, főleg Cassaro, Ferla, Buccheri és Palazzolo kis falvakban , a diszített ciaramira készítése állandóvá vált.

(a gyüjtésért és fordításért köszönet barátnőmnek Benke Ildikónak!)


Egyenlőre még én is csak próbálgatom,

hisz a hozzávalók, ha minden igaz most már pár napon belül kaphatóak lesznek nálam is. A fehér tegola, a levegőn száradó gyurma, kagylók, homok, izlandi moha stb.
Természetesen a "házas" rizspapírokkal együtt. Mert úgy az igazi, ha minden együtt van.:-) Igazából már csak a tegola hiányzik. De az nagyon. Kérdezősködök én is minden nap, hogy "ott vagyunk már?" A részletekkel majd akkor jövök, ha tényleg minden együtt van. Addig a boltban is csak ki van téve és ha kérdezik mi is ez, akkor annyit mondok, hogy tegola ami nemsokára lesz és ilyen klasszul lehet majd vele játszani.

Tehát, nemsokára részletezni fogom, hogy én hogyan is készítgettem.....

Ilyen lett: