skip to main |
skip to sidebar
A mozaikozásból megmaradt pár 3D-s panel lap, gondoltam kezdek vele valamit.
Nálam a vevők nem végeznek (általában) pár perc alatt, mert nézelődnek. Addig szoktam valamit csinálni, hogy kéznél legyek ugyan ha kérdésük lenne, de mégse "másszak a nyakukra", mert én is nehezen viselem vásároláskor, ha nem tudok nyugodtan nézelődni. Persze azt is, ha kérdezni akarok valamit, de nem találok senkit, aki válaszolna. Ugye ismerős?:-)
A mélyített képkereteknek négyféle mérete kapható, ennek a legkisebb részét használtam. Belülre egy Renkalik rizspapírból vágtam mintát. A házikót és a fenyőket hópasztával bekentem, a belső keretet pedig sötétkékre festettem.
A külső keretet egy megkezdett zöld metál pasztával kentem be. Száradás után kis sötétbarnát kentem még rá, hogy ne rikítson és olyan "erdei színe" legyen.
Van egy szalvéta nálam amint ez a manó pár áll, őket ragasztottam decoupage ragasztóval a 3D panelra. Száradás után körbevágtam, a vágási felületet lefestettem, hogy ne legyen fehér. Az ecsetben ami maradt barna festék azt kentem rá. Majd a keretre ragasztottam őket.
Még egy kis hópaszta rá és már mehetett is a falra.
Ugye aranyosak?
.......hogy pontosítsak, ezt inkább hamis mozaiknak nevezném. :-)
A dolgot kicsit a kényszer szülte, mivel mikor kitaláltam, hogy ezt csináljuk majd, nem számoltam az árakkal. Kiderült, hogy ha nem egy 10 x 10 cm-es tálcát akarok mozaikozni, akkor nagyon nem fogunk a pénzből kijönni.
Épp gondolkodtam, hogy mit és merre, mikor Csilla mesélt az olaszországi vásárról, ahol látott ilyesmit. (úgy tudom, ott utólag vágják a réseket, repedéseket bele és nem fugaport használnak, de ez Csilla asztala, nem kontárkodok bele)
Mikor még az én tálcám készült, nem volt az un. 3D panel (polisztirol lap), de volt pár darab parafa lapom a boltban. Azokkal álltam neki. Felkockáztam őket, majd decoupage papírt ragasztottam rá, majd hagyományos módon fugáztam, fugaporral. Jó lett.
Közben a Pentacolorban már kapható a 3D panel (na meg most már nálam is 300,-Ft/csomag), tehát ezzel kezdtünk neki.
Első lépésként bejelöltük a 2 x 2-es négyzethálót a lapon, aztán ollóval felvagdostuk. Könnyen vágható.
Kis hiba: van néhány lap, mely jóval vékonyabb, mint a többi (reméljük ez csak kezdeti gyártási probléma és változni fog!) ezeket tegyük félre, mert aztán huplis lesz a tálcánk belseje ha nem egyformák a lerakott lapocskák.
Ja.....és a szaga....hmmm....büdös. Hogy miért? Fogalmam sincs. No de rakni kell, nem szagolni igaz?:-)
Na...tehát ez az a csomag:
Így néz ki felvagdosva:
Először persze a tálcákat festettük le, aztán míg száradtak, addig vagdostunk.
Szépen beosztom ám az idejüket a nálam hobbizóknak.:-)) Van is fújtatás időnként, meg hatalmas sóhajtozás. De valahogy a végére mindig elégedett mindenki. Szerencsére!
Tegnap például azt beszélték, hogy ezt a tálcát -ez a végefele volt a foglalkozásnak, úgy a 4. óránál:-) - biztos, hogy nem adják oda ajándékba senkinek. Kiteszik a konyhába és csak azt engedik, hogy nézegessék, csodálják az ismerősök.
Rita megjegyezte mormogva miközben dolgozott, hogy ő meghagyja, hogy ezt a tálcát temessék majd mellé. Egyetértő nevetés fogadta közlését.:-))
A festésnél két alternatívát ajánlottam. Vagy bordó, vagy fehér, vagy a kettő ötvözete.
Egy kivételével mindenki a bordóra voksolt. Utólag picit bánták, mert ha legalább belül hajlandók fehérre festeni, akkor nem látszottak volna a fugázás maszatolásai, nem kellett volna javítgatni. Na azért nem kell itt teljes renoválásra gondolni ám!
A tálca alját belül nem festettük, mert nem volt értelme, hisz arra kerültek a lapocskák.
Decoupage ragasztót használtunk, mert a lapok könnyűek, vékonyak. Mindig azt a sort kentük, amit ragasztottunk.
Azt még nem is mondtam, hogy a tálca sem a kerekített szélű lett ám végül. Miért? Mert a kerekített szélű sajnos un. egységcsomagban kapható, mint ahogy jó néhány faáru sajnos. Vagyis 3-4-5 db különböző méret egyben. Általában szétszedem őket, de most nem volt szükségem ennyi plusz tálcára. Ezért lett ez a 33 x 17-es tálca füllel, mert őt magában meg tudtam vásárolni.
Mikor elkészült a " mozaikozás" (lapocskák leragasztása) akkor beáztattuk pár pillanatra a decoupage papírt, majd a vízből kivéve leitattuk és bekentük ragasztóval. A mozaik lapokat szintén. Decoupage ragasztóval.
A felesleges széleket snicerrel levágtuk, majd jól lesimogattuk, hogy ne maradjon alatta levegő, és hogy látszódjanak a hézagok.
Ilyenkor ajánlatos megvárni a száradást, ha nem akarjuk, hogy szitkozódjunk bevágás közben.
Ahhoz ugyanis, hogy a fugázás sikerüljön a mélyedéseket be kell vágni snicerrel. Ha nincs megszáradva, akkor elcsúszkálhat a papír, vagy felrántja a sniccer.
Teljes száradás után jöhetett a lakkozás. Erre azért volt szükség, hogy a fugázáskor ne sérüljön a papír.
A következő képeken látszik a fugázás előtti, után állapot. A fuga anyaga igencsak szárítja az ember kezét, ajánlatos gumikesztyűben csinálni.
Persze mi nem úgy csináltuk.:-) Bele kell kenegetni (jobbról-balról belehúzva) a résekbe a masszát (fugapor + kb.10%víz). Kicsit várni, majd nedves szivaccsal vissza, ill letörölni a felesleget.
Ha túl korán, vagy túl vizes szivaccsal törölgetünk, akkor kitöröljük a fugát, tehát óvatosan!
A végén megint jöhetett a lakk (ezt akár két rétegben is lehet, hisz erősebb a vízállóság, kopásállóság úgy)
Aki biztosra akar menni :-) fújhat rá a legvégén Akrilán lakkot is, úgy mint a tányérnál.
A fehér belsejűt ezüsttel, a többit arannyal antikoltuk egy kicsit. Szintén közkivánatra.
Bevallom, nem volt könnyű menet, de mindenki derekasan helytállt. Majdnem este hét óráig dolgoztunk. 2 órakor kezdtünk....
Ezzel a panellal még sok izgalmas dolog készíthető. Nem muszáj pl.négyzetesre vágni. Akkor szabálytalan repedéseket hozhatunk létre vele. Ha sikerül pont akkorára vágni a panelt, mint a mozaikozandó felület, akkor lehet előbb rárakni a papírt és utána vágni. Ez itt nem működött, mert a tálca nagyobb volt és keskenyebb mint a polisztirol lap.
Remélem valóban mindenki jól érezte magát! Gratulálok a szép munkákhoz!:-)
Jövő szombaton és vasárnap adventi koszorút készítünk. Ha lesz időm fényképezni :-) teszek majd fel néhány képet.
6-án pedig a kis házas kép következik évadzáróként. Folyt.köv. majd januárban persze.
Igyekszem mielőbb feltenni a jövő évi foglalkozások időpontját és tartalmát.
Lezajlott ez a foglalkozás is és bátran mondhatom, hogy mindenki megelégedésére.:-)
Úgy láttam mindenkinek tetszett a végeredmény, amit nem kis munkával hoztak létre. Azért mondom, hogy nem kis munkával, mert ennek a doboznak az elkészítése majd 5 órát tartott a száradási időket is beleszámítva.
Elsőként ragasztottuk a dobozt. (Terbe Design) Ez egy hajszálpontosan megtervezett, részekből álló doboz. Úgynevezett szürke lemezből készült. Hobbi ragasztóval dolgoztunk. A belsejének osztását mindenki maga tervezte, szabta.
Utána tetejét festettük fehérre, belsejét, alját Pentart gyöngyház festékkel (halvány lila és zöld)
Majd az alját, széleit antikoltuk barnás-bordó hobbi festékkel.
Tetejére decoupage papírból kivágott mintákat tettünk. A képek mellett árnyaltuk, szintén a fenti két színnel, majd a végén repesztettük a tetejét a doboznak.
A fotózással sajna lemaradtam, mert addig-addig másztam bele mindenkinek a munkájába, hogy el is felejtettem fényképezni egy-egy munkafázist. (vagy a kezem volt festékes, de nagyon)
Azért készült pár kép, azokat mutatom...........
Gratulálok mindenkinek, szép munka volt!
Következő foglalkozás szombaton: "hamis mozaik" (ezt a jelzőt gondoltam neki) fa tálcán.
A weblapomon átmenetileg (remélem!) valami zűr van, remélem hamarosan rendeződik a helyzet.
Addig is mutatom, hogy mit csináltam még a maradék házikókból.
De még előtte, mindenképp szeretnék köszönetet mondani Léhner Csillának, akitől először hallottam ezekről a jópofa kis házakról!
Jó, hogy néha összefutunk a Pentacolorban, mert akkor tuti, hogy valami olyanra mutat rá, amitől aztán "nem szabadulok".:-)
Itt látható a panorámás faluja akril gömbben.
Nekem egy eltolható tetejű dobozom volt. Kerek. Arra gondoltam rá, a mini falut. Templommal a közepén és mellette a nagy karácsonyfával.
A dobozt halványlila gyöngyház akrillal (Pentart) festettem és a végén gyöngytollal díszítettem. Az alsó részét még, egy kicsit fehér hobbi festékkel megfoltoztam szivaccsal.
Persze, szokás szerint belemerültem és a házikókat is díszítettem mini strasszal, dekor fenyővel az eresz alatt.
Van még pár darabom, azt én is akril gömbbe raktam. Remélem holnap tudom mutatni.
....... Azért maradt ám néhány házacska még, de lesz helye azoknak is.:-)
Lezajlott a foglalkozás. Díszpárnát készítettünk karácsonyra. A szalvéta egyforma volt, ám a készítés módja, a minták kialakítása egyéni. Én megcsinálom a "magamét" ám mindig elmondom, hogy nem azért vagyunk együtt, hogy ezt lemásolják, hanem azért, hogy a segítségemmel ezt a technikát kipróbálják, megismerjék.
Aztán, hogy ők milyen párnát néznének a nappaliban szívesen karácsonykor, az már rajtuk múlik.
Első lépésként körbetéptük a mintát, hogy ne úgy nézzen ki a párna, mintha egy képeslap került volna rá. Már itt kialakultak a különbözőségek. Ugyanúgy mint az őszi képnél, ahányan voltunk, annyiféle párna készült. A minta nagysága változó , sőt volt aki több apró mintát is rátett a párnára.
Ezután jött a nehezebb rész, a ragasztás. Miután mindenki leválasztotta a szalvéta 2 db fehér lapját, nylon zacskót simítottunk a párnák belsejébe, hogy ne ragadjon össze a párna alsó és felső része munka közben.
Bekentük a párna közepén egy kis foltot Pentart textil decoupage ragasztóval, hogy a minta ne mozduljon el, majd körkörösen csigavonalszerűen haladva (de mindig kifele a széle felé húzogatva!) simítottuk a ragasztós ecsettel (fontos, hogy mindig ragasztós legyen az ecset!) a mintát a textilre. A szalvéta nyúlik, könnyen szakad és gyűrödik. Ezért mondtam, hogy ez volt a neheze.
Szépen nem kapkodva, kezünkkel kiegyengetve haladtunk. Mindenki ügyesen csinálta.
Ha ilyen nagy mintánál egyből kimegyünk a széléig az első vonal mentén, akkor szinte képtelenség egyenesen feltenni a szalvétát. Ha előbb ragasszuk le a szélét, mint a belsejét, akkor légbuborékok keletkeznek, amik már nem tudnak távozni, ha a széle le van ragadva.
Sikerült.:-)
Holnap majd mindenki átvasalja (fixálja) a ragasztott területet, hogy mosható legyen a huzat.
Miután elkészültünk a ragasztással , kivettük a nylont a párna belsejéből, hogy nehogy most meg az ragadjon bele.:-)
(Egyszer nekem beleragadt az alufólia.....nos kb. ahhoz hasonlított mikor a csoki megolvad a napon és újrafagyasztás után próbáljuk levenni róla a "sztaniolt".)
A biztonság kedvéért azért beletettük a közepébe a rag.dobozkát. Közben egy papíron tervezgetni kezdtük a díszítést.
A díszítés a Viva gyöngytollával (Perlen Pen/creme) készült. Ez egy krémes gyöngyház színű anyag csőrös flakkonban, a mellyel tetszőleges pöttyöket, vonalakat húzhatunk(gyöngyszemekhez hasonlókat), hasonlóan a pufi festékhez, vagy az üvegfesték kontúrhoz. Száradás után is megtartja a fényét, változatlan nagyságban. Jó vele dolgozni és az eredmény ha nem kapkodjuk el, igazán szép. Vagyis nem kell felkapni a tollat, mikor gömböcskéket akarunk csinálni, mert akkor lesz egy kis csücske mint a tejszínhabnak és nem lesz szép kerek a teteje. Aztán nem árt ha hagyunk időt az anyagnak, hogy kijöjjön az üvegből, tehát nem lehet olyan gyorsan "írni" vele, mint egy tollal. (főleg azok értékelik ezt, akik nem szeretnek gyöngyöket felvarrni pl.) Mint én.:-)
Mindig csodáltam a türelmét, kézügyességét azoknak, akik gyűrű párnát, blúzokat varrtak ki apró gyöngyökkel. Ezzel most utánozhatóvá váltak egy picit.:-)
Ja...és 30 fokon kézzel mosható a párnánk ezzel a dísszel.
Még a ragasztó száradása közben vékony ecsettel itt-ott kontúroztuk a szirmokat leveleket Marabu textil glitterrel. Ezután jött a göngytoll.
A csapat legfiatalabb tagja (a többi felnőtt volt) a 10 éves Kata szárnyalt a gyöngyözéssel..-))
.....és a többi:
Elkészült mindegyik.
Gratulálok a szép munkákhoz!:-)
