Tegola a kicsi

Két minta kis tegolára......

Renkalik és Decomania papírokból szedtem ki a mintátákat, hópasztát kentem köré. (50ml=390,-Ft)
A hóemberest a homorú oldalra tettem, de előtte struktúrpasztával kikentem, hogy a bordák eltűnjenek.
Az angyalkák a domború felületre kerültek, melyet előbb fehér hobbi festékkel alapoztam.



A hóemberke alá fehér levegőn száradó gyurmát tettem, hogy látszódjon, hogy dagi.:-)
A kalapjára dekor fenyőt (200,-Ft/cs) és piros strassz került.


A gyertya talpához szintén dekor fenyőt és strasszot ragasztottam. Az angyalkák szárnyát pauszpapírból kiemeltem. Ja....és csillám is van rajta.:-)


A többi még készülőben......

Decomania és Renkalik papírok

Megérkeztek az új papírok! Egyik szebb, mint a másik. Az ember hirtelen azt se tudja melyikhez nyúljon, miből mit készítsen. Én sem döntöttem még el.
Mivel a weblapon nem lehet tökéletesen kinagyítani a képeket, felteszek ide párat ízelítőnek.
Én egyenlőre ezek közül szeretnék választani.

Sokszor elhangzó kérdések.

Sokszor nézelődök a neten magam is, főleg a kreatív-hobbi dolgokkal kapcsolatban. Sok-sok érdekes információhoz lehet így jutni. Érdekes látni, hogy ki hogyan és miként készít el dolgokat, miként magyarázza azt. Olyan ez mint a főzés szerintem. Az étel neve ugyanaz (vagy hasonló) de az ízek, a fűszerezés mégis más.

Egy olyan személy van jelenleg számomra aki szerintem a "szakma" egyik (azt nem mondom, hogy legelismertebb sajnos) legalaposabb ismerője. Ő Léhner Csilla a Hobbilabor c. blog írója.
A vele való beszélgetés mindenki számára inspiráló lehet/ne/. Figyelme, tudása mindenre kiterjedő és alapos. A munkái csodálatosak.

Épp az imént olvastam a blogját. Olvasói kérdésekre válaszol. Paszta, biogél, kisüthető gyurma stb. kérdésekben.

Nála jobban leírni, elmagyarázni nem tudnám, ezért ajánlom mindenki figyelmébe.

Itt olvasható.

A boltban én is tapasztalom, hogy mennyire tanácstalanok néhányan az anyagokkal, technikákkal kapcsolatban.
Fontosnak tartom, a kifogástalan tájékoztatást. Csak azzal szabad(na) foglalkozni, amit ismerünk, kipróbáltunk, használunk.

Helytelen anyagok használatával, a technikák, műveletek hiányos ismeretével, kudarc érhet bennünket és elveszi a kedvet a további tevékenykedéstől.

Egy egyszerű példa:

Ha valaki nem tudja, hogy a matricafesték száradáskor veszít a térfogatából, vagyis vékonyodik, akkor az órákon keresztül készített minta bizony összetapad, mikor le akarja húzni a műanyag fóliáról.
De! Ha ezt meg szeretné előzni és fogalma sincs, hogy mennyire kell vastagon felvinnie, akkor a legjobb, ha száradás után berakja kb. 1 percre a mélyhűtőbe. Kemény lesz és magától leválik a fóliáról. Gyorsan rá kell tenni az ablakra, hűtőre, csempére, üvegre stb. és kezünk melegétől már vissza is nyeri rugalmas állagát és szépen megtapad. Vigyázat, amíg kemény viszont könnyen törik!

Van még néhány, majd folytatom..............

Őszi kép

Ez a kép, amit én csináltam mintának:



Nem igazán kedvenc évszakom az ősz, talán ezért is esett a választásom erre a szalvétára, mert ennek meleg színei vannak, mégis őszi a hangulata.
A kép készítésének részleteit hétvégén a foglalkozás után fogom feltenni.....


Na akkor jöhetnek a képek és néhány mondat.:-)

Ez volt a szalvéta, amelyiket szétvagdostunk és felhelyeztünk a 33 x 33-as (750,-Ft) vászonra.


Azért mondom, hogy felhelyeztük, mert a kivágott mintákat rakosgattuk ide-oda és mindenki megpróbálta a számára legjobbnak tetsző helyet megtalálni neki.
Ha tetszik, ahogy én csináltam akkor úgy, ha nem, akkor kedvére variálhat mindenki.



Okker, sötétbarna és terrakotta színű hobbi(akril)festéket használtunk. (150,-Ft/15ml)
A vászon hátulját kipeckeltük a kis fa lapocskákkal, hogy kellően feszes maradjon a vászon azután is ha nedves lesz a festéktől.

Első lépésként az egész felületet (oldalakat is!) lefestettük, ha úgy tetszik alapszínt adtunk az okker színű festékkel.
Majd az ecsetet picit belemártva a terrakottával foltoztunk. Általában szélektől indulva és a legvégén árnyaltunk itt-ott a sötétbarnával.
Az ecsetet soha nem egyből tettük a vászonra, hogy ne legyen túl erős a szín, mindig lehúztuk a felesleget az odakészített újságpapírra. Terrekotta és barna keverékét is használtunk, hogy a színek szépen árnyaltak legyenek, hisz a szalvéta is ezekből a színekből áll.
Az érdekes az, hogy ahány ember annyi kép készült. Nem, nem a minták elhelyezése miatt, az ecsetkezelés miatt.

Ki is beszéltük a dolgot nevetgélve. Egyből látszik, hogy ki a reál beállítottságú pl. Ő az aki vigyáz, hogy mindig milliméterre stimmeljen minden és lehetőleg szimmetrikus legyen már ránézésre is.:-) Ha egyik oldalon van egy sötét folt, akkor átellenben is szükség van rá nyilván.:-)
Volt aki szépen sorban haladt, volt aki mintha dúdolna magában lendületesen rajzolgatott az ecsettel. Hol fenn, hol lenn, hol átlósan.
Ez főleg akkor látszott mikor megkezdtük az árnyalást a sötétebb színekkel.......







Hagytuk száradni egy kicsit a festéket, majd felragasztottuk a szalvéta darabjait. Természetesen a szokásos módon,vagyis csak a szalvéta legfelső színes rétegét használva. Ügyeltünk arra, hogy ne kerüljön sok ragasztó a felületre, mert akkor a szalvéta megszívja magát és nem lehet jól elsimítani. Itt mondanám el, hogy talán nem is a helyes szó, hogy simítani, mert erről automatikusan mindenkinek az ide-oda mozgatás ugrik be, pedig az az, ami veszélyes. Nyomkodni kell. Erősen felülről lefele. Nem húzogatni. Itt a vászonképnél alátettük a kezünket(a vászon alá) és így felülről könnyebb volt nyomkodni, mert volt "ellentartás".

A második réteg ragasztó felkenése előtt tovább festettük, hogy a kép összhatása szép legyen. Ne üssön el nagyon a szalvéta, de ne is mosódjon egybe teljesen a festékkel.
Jó játék. A legjobb ha néha megszakítjuk a munkát és távolabb lépve messzebbről megnézzük az addig elkészült munkánkat. Mindjárt jobban látni, hogy hol mit kell még javítgatni, milyen színt érdemes még felrakni.

Úgy láttam, hogy ahogyan alakult a kép, úgy jött bele mindenki egyre jobban. Persze én hazabeszélek most, mert nekem ez a kedvenc területem. Meg is látszik kezemen, ruhámon mindig. Hiába gondolom, hogy MOST nem festékezem össze magam. Valahogy soha nem jön össze.:-)
Itt szeretném elmondani, hogy az akrilfesték vagy hobbifesték (ő is akril, csak fényes árnyalatú)
ha azonnal langyos vízzel nekiesünk kijön a ruhából. Nem szabad megvárni, hogy megszáradjon!
Ha pedig megszáradt mert figyelmetlenek voltunk, akkor ajánlom az Ultra Derm-et. Nekem bejött. Az eredmény olyan 80%-os.:-)
A kezünkről pedig, ....... érdemes mondjuk elmosogatni a családi ebéd után,vagy hajat mosni és már volt, nincs. Ráadásul hasznosat a kellemessel. Na jó, lehet simán dörzsölgetni is, de az olyan unalmas lenne nem?:-)

Visszatérve a képhez.........
Miután ellenőriztük, hogy a kép éleit, oldalát, (főleg ott ahol a tűzőgép kapcsai vannak) szépen lefestettük, jöhet a sablon és a metálpaszta.

A bronz metálpasztába (Pentart 50ml/390,-Ft) kevertem egy kis sötétbarnát, hogy ne legyen olyan harsány bronz színe.

Itt megint az következett, hogy a sablonok közül mindenki kiválasztotta a neki legjobban tetszőt és a szivacs ecsettel szépen átnyomkodtuk a mintát a vászonra.


Aztán vékony ecsettel itt-ott belerajzoltunk egy kis sötétbarnát és pici terrakottát is a még puha pasztába. Ezzel a kis hibákat is lehetett korrigálni, valamit szebbé és láthatóbbá tette a választott mintát. Ráadásul jobban illet a képhez mint egy beleolvadó egy színből készült ábra.



Végezetül jöhetett a decoupage ragasztó. Mivel ragasztó lakkot használtunk ezért az egész felületet átkentük, hogy ne üssön el a szalvéta fényessége a festett vászontól.
Azért nem lett lakkozott felület hatása, a félreértések elkerülése végett.:-)




Mindent egybevetve...... egy témában, de mégis különböző munkák születettek ugyan, ám mindegyik munkára méltán lehett büszke az alkotója.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy többen még szalvétázni sem szalvétáztak soha életükben)

Gratulálok nekik!:-)