Pár mondatban bemutatom, hogy hogyan készült az én kis házam.
Az elején még nem tudtam eldönteni, hogy milyen lesz a házfal, csak azt tudtam, hogy három szintesre tervezem. Ezt "adta ki" nekem az alap papír.
Ez:
Mivel még mindig nem tudtam, hogy milyen lesz a fal, biztonság kedvéért lefedtem az egész tegolát fehér rizspapírral, hogy jól belesimuljanak majd a kitépett minták, a kapu a tégla oszlopokkal és a mellette lévő ablakokkal, az erkély a kovácsolt vas korláttal, a spalettás ablakok és végül a tetőtéri ablak.Elhelyeztem őket a tegolán. Ez így leírva persze pillanatok műve, ám a ragasztásnál kellet párszor módosítanom, hisz a felszín domború. Ilyenkor örültem, hogy rizspapírral dolgozom és nem szalvétával, mert az már rég darabokra szakadt volna.
Közben a nagylányom aki tanítónő, rákattant a kovácsoltvas elemekre.:-) Azonnal nekilátott csűrni-csavarni, lámpát gyártani.
Boldog vigyorral hozta a kicsit csáléra sikeredett lámpácskát. Dekorgumiból vágta ki a lámpa alsó és felső részét, közé pauszpapírt ragasztott.
Helyrehoztuk a csáléságot egy kis fekete kontúrral.
Majd jött a cserepek legyártása....
Terakotta levegőn száradó gyurmát kinyújtottunk majd csíkokra vágva, vastag filctollra hajlítva "sorozatgyártottunk".
Ennek kell pár óra, hogy kiszáradjon, ezért nekiláttam a falnak. Hogy pontosabban fogalmazzak a fal nézegetésének.
Fessem csak? Vagy kenjek rá struktúrpasztát, hogy kicsit durvább legyen a felület? De akkor minek raktam rá a fehér rizspapírt?
Maradjunk annyiban, hogy túlbiztosítottam. Ráment fél ív fehér rizspapírom.
De akkor már rendíthetetlen voltam a struktúrpasztát illetően.
Fogtam egy spatulát (ecset nem jól terít és nem olyan "élethű") és elkeztem kenni, mint a vajas kenyeret. Mivel azt is mindig túlkentem, rá a kenyeret tartó kezemre, hát itt is be-becsúsztam a mintába, persze tudtam, hogy ezek eltűnnek majd a további munkák során.
Ez hamar megszáradt és akkor hoztam a kedvenceimet, vagyis a festékeket. Akrilt(szintén Pentást) és a hobbi festékemet. Keverhetőek egymással. Mindkettőből a selyemfényűt használtam most, nem a mattot. Azért szeretem ezeket használni, mert a decoupage ragasztóm is lakk, vagyis fényes ragasztó, így a kettő nem üt el egymástól.
Azt tudtam, hogy ezen a tegolán nem lesz hámló vakolat, de nem akartam olyan házfalat se, mint amit most vakoltak.
Szeretem az olajzöld színt. Hoztam még hozzá, halvány sárgát, közép barnát és pirinyó feketét.
Elsőre felkentem a zöldet mindenhová. Majd kevergetve a színeket, hol egyiket, hol másikat jobban megtunkolva kenegetni kezdtem, ahol úgy éreztem árnyék, "koszfolt" van.
Ilyen lett:
Még annyi fért az aznapi teendőkbe, hogy kerítettem egy kis fehér könnyített (ez gumisabbra szárad és morzsalékosabb, mint a sima, nehezebb nyújtani is) levegőn száradó gyurmát, mert nem volt más kéznél.
Rányomkodtam a tegola aljára és az ujammal elsimítottam, majd a spatulával "bekockáztam". Vagyis leköveztem a járdát.
Csináltam még egy kis kilépőt is a kapuba és félretettem száradni a kis aranyost.
Persze körbejártam néha, csak hogy nézegessem.:-)
Kis fa lapocskákból kifaragtam, méretre vágtam és összeragasztottam a spalettákat.
Másnap:
Kezdődhetett az aprólékos munka.
Híg barnás festékkel bepamacsoltam a járdám néhány kockáját, majd a spalettákat festettem zöldre.
Ismét a terakotta gyurmámból használva csináltam kapu oszlopokat. A téglamintát késsel "vágtam" bele, miután a helyére ragasztottam. Én itt a Pentás kőragasztót használtam, mert gyorsan köt és ami fő, hogy jó. Nem vártam meg a gyurma száradását, ahogy megformáztam, már ragasztottam is.
Az erkély.......nos azzal küszködtem kicsit bevallom. Elképzeltem ugyanis, hogy a lányom legyártott elemeit beleszúrom a gyurmába, majd felül összekötöm őket és kész a korlát.
Háááát.....azért összejöt a dolog.:-)
A hullámvonalakat a végén ráragasztottam, szép nagy szálakat húzva a ragasztó pisztolyommal.
Semmi gond, letisztogattam.
Feltettem a kis tégla sorokat az ablakok fölé és alá. Még a kapu melletti kis virágtartóval is elküszködtem egy kicsit, mivel ide is készített a lányom korlátot.:-) Beletettem a kaspót is a virágoknak.
Felkerültek a spaletták is. (a képet a végén készítettem, azért van ott már a növény is)
Akkor jött a bejárati kapu teteje.
Miből is csináljam? Gyurma? Most megint várjam meg, hogy száradjon? Áááááá nem. Inkább dekorgumi. Barnából kivágtam és ráfestettem a téglamintát, majd ívesen ráragasztottam. Na ez kész. Még egy esőcsatorna kellett. Beáztatott pedignád darabkát találtam hozzá. Lefestettem őt is.
Erkély felett téglasor.
A világító toronynál már bejött, hogy gyurmából gyorsabb, tehát gyurma. Rátettem, majd már a jól bevált módon "belevágtam" a téglamintát.
Na ekkor megint jött egy nehezebb rész.
Cserepezés. Mivel nem lettek teljesen egyformák a cserepeim, hát bizony nem is stimmeltek mindenhol szépen.
Még jó, hogy volt tartalék.
Legközelebb szerintem csalni fogok. Nem rakok alulra, csak szépen kúposan egymás mellé. Mondom ezt most, de még ki tudja, mit hoz a jövő. Azért így szebb.
Tettem alá egy gyurma-hurkát, hogy kitartsa, majd kőragasztóval ragasztottam őket is.
Jött a tetőablak feletti tégla. Mivel fő a változatosság, ezt már kivágott dekorgumi darabkákból csináltam. Ha már úgy is szétvágtam egy lapot a kapu teteje miatt.
A növényzet felrakása előtt, felragasztottam a lámpácskát, majd fehér és fekete és barna festékkel befestettem a téglákat.(minden felragasztott gyurmát bekentem) Először fehérre "fugáztam", majd mivel az rikított, hát kicsit bekoszoltam.:-)
A festéssel eltűntek a cserepek egyenetlenségei is.
Jött a növény. A színes virágok az erkélynél Léhner Csilla ötlete alapján ragasztó pisztoly pöttye, piros dekorhomokba ejtve. Az ablakok cserepeibe pedig piros raffiából csomókat kötött a lányom és azok a kis csomók lettek a virágok. Nem is látszik igaz?!:-))
A végeredményt már az elején mutattam. (látható a weblapon is, az Ötletadók mappában) Nekem tetszik.:-)
Kérdezték páran, hogy mikor tartok foglalkozást "tegolázásból".
Nem tartok. Először is mert én is két napig csináltam. Másodszor mert szerintem a hozzávaló alapokat aki ismeri, szépen fel tudja építeni a saját kis épületét, világító tornyát stb. otthon is.
Körbejárhatja többször is mint én és kedvére használhatja a fantáziáját.
Most azt mondom mindenkinek, amit a matek tanárom a suliban, hogy -inkább kétszer kérdezz, mint egyszer sem-!:-)
Ha valami homályos az ítt leírtakban valakinek, akkor emailben, vagy élőszóban szívesen részletezem megint.
A következő részben pedig ........
ahogy eredetileg is terveztem visszatérek egy kicsit az alapokhoz.
A szalvétatechnikával fogom kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése