Egy pár szó azért a világítótoronyról is....

2009. június 27-én 13.00 órakor csináljuk meg együtt foglalkozáson.







Hogy ne érezze magát méltatlan helyzetben szegény.:-)


Ezt a papírt használtam:



A középső részből kitépkedtem a torony részleteit, a kaput, az ablakokat és a tetőt a korláttal.

Felragasztottam,az előtte fehérre alapozott tegolára, majd megrajzoltam ceruzával a torony oldalát.
Felülről haladtam lefelé.
Először valami fémes papírból akartam a tetőt, majd gondoltam egyet és kipróbáltam a levegőn száradó gyurmát. Terrakottát.
Miért lett széle neki? Mert nagyobbra nyújtottam a kelleténél és ahogy felhajtogattam, mint kisgyerek a zoknit, már meg is tetszett.:-)

Azon egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon nem csak a bazilikák kupolája ilyen? De elhessegettem, hogy nem, ennek a toronynak ez pont jó lesz. Jött a kőragasztó (Pentás).

Na és akkor jött a korlát........




Háááá,t ezzel szépen vacakoltam egy ideig. Mindig így van ez, mikor először csinál az ember lánya valamit. Másodszorra már könnyebb.
Próbáltam, drótból, szalmagyöngyből, már nem is tudom mi mindenből, de egyik sem tetszett. Telt a szemetes...
Aztán körülnéztem a boltban és megakadt a szemem a piros papírzsinóron. Jééééé ez korlát, mondom magamban!
Már daraboltam is . De hogy rögzítsem? Mit tudok hajlítani, ami nem fém? Pedignád.
Levágtam négy egyforma darabot és a kettőt felülre, kettőt alulra tettem úgy,hogy közrefogták a piros zsinór darabkákat. Mindjárt lesz távolság is a toronytól és lesz hajlásszög is, mert a beáztatott pedignád jól hajlik. Hurrá! Ragasztó pisztollyal dolgoztam itt.

Mivel épp nem volt kéznél struktúrpasztám (van ilyen egy boltban is) elővettem a hópasztát. Durvább szemcséjű, de toronyhoz jó, gondoltam. Ja, és fehér is.
Spatulával szépen felhordtam az erkély alatti részre. Akkor jött a tartó oszlopocskák beragasztása. Nálam ez kis famintázatú gyöngy, de jó a hurkapálca darab is, csak azt festeni kell picit, hogy ne legyen olyan nagyon fa színű.

Szintén gyurmából készítettem kis "gilisztákat" és körbehajlítottam vele az ablakokat és a kaput. Majd belenyomkodtam a tégla mintát. Csináltam kiugró párkányt és kis cserepet rá, megint csak gyurmából.

Jött a tégla rész, ahogy haladtam lejjebb.
Dekorgumiból csináltam. Szépen feldaraboltam és felraktam őket. Szépen mint egy kőműves.:-) (Pentás kőragasztóval)
Jött megint a hópasztás rész.

A következő tégla rész már vegyes felvágott, mert meguntam a darabolást. Gyurma csík és belenyomkodva a tégla minta. Na, mindjárt gyorsabb!
A bejárati kaput "kiraktam" kis faragott fa lapocskákból, hogy igazi fa ajtó legyen belőle.Le is festettem.
Az ajtó mellé kis gyurma gömböcre ráragasztotam a petróleum lámpa képét, de nem tetszett úgy, később ezért őt is lefestettem.
A másik oldalra felragasztottam egy kis pálcika darabot és ráaggattam csomózott hímzőfonal darabkákat.

Kis kődarabkákból kőragasztó segítségével terméskő falat emeltem az ajtó elé. A végére pedig a kilátszó lépcsőt gyurmából mintáztam.
A nagy dézsát a növénynek szintén gyurmából csináltam.

Hoppá! Most jött a kormánykerék. Hmmm....séta, nézegetés. (néha kell a gondolatokhoz)
Kitéptem a mintát a papírból és csináltam megint kis gilisztákat gyurmából. Egész egyszerűen alátettem, ahogy a kerék küllői vannak. Ezt is festettem mint a lámpát, hogy hangsúlyosabb legyen. Így nem látszik, hogy a küllők közül nem vágtam ki a papírt.:-)

A maradék helyet alul bekentem kőragasztóval és beszórtam homokkal. Raktam bele kagylót, kavicsot, kis fadarabot is ízlés szerint. (mint a szakácskönyveben igaz?)


Ezután jött a festés. Festettem a tégla részeket sötétbarnával (de csak maszatolva) a fugákat fehérrel.
Majd a tengert kékkel és fehérrel. Kis híg feketét is belevittem. Aztán egész halvány maszat az ég. Rábiggyesztettem a sirályt is.
Majd jött a horizont. A víz találkozásánál sötétebb, majd feljebb világosabb zölddel és barnával a hegyeknél.


A legvégén pedig nagy kedvencemet az izlandi mohát ragasztgattam fel növényzetként.
Ezt is ízlés szerint.:-) Zöldet és rozsdaszínűt.
A színes virágok, búza széttépkedett kalászából (festettem) vannak.:-) Épp az volt kéznél, mert naná, hogy nem volt kis piros szárított virágom!